A napokban érkezett a hír: megszületett és a Netflixen hamarosan látható lesz a Black Mirror újabb, immár hatodik évada.
De hogy mi is a Black Mirror? Egyszerűen egy sci-fi filmsorozat. Kicsit bővebben: az egyes részekben egy-egy önálló történetet kibontó, egymással összefüggésben nem álló sztorikat bemutató filmes antológiasorozat, ami folyamatosan azt fürkészi, azt faggatja, milyen is lesz az egyre inkább technológia-uralta, algoritmusok által terelgetett, testünket és elménket befolyásoló kütyük által meghatározott (közel)jövőnk.
A Black Mirror évadjainak üzenete, válasza minderre körülbelül a meneküljetek, amerre tudtok.
A sorozat ugyanis nem fest föl holmi rózsaszínes-türkizes földi mennyországot azzal kapcsolatban, hogy a már most is rendelkezésre álló, akár százmilliók, milliárdok által használt technológiák és azok jövőbeli továbbfejlesztett változatai milyen világot hoznak el az emberiségnek. Épp ellenkezőleg:
minden egyes része egy-egy figyelmeztető, felemelt mutatóujj a homo sapiens nézők számára.
A sorozat karaktere nem választható el a nulladik perctől fölötte bábáskodó szülőatyjától, Charlie Brookertől. A brit filmes producer agyszüleménye a Black Mirror, akinek azonban színes előélete volt. Képregényrajzolóként kezdte, dolgozott grafikusként és újságíróként videójátékos üzletláncnak és számítógépes újságnak is; majd egy évtizeden keresztül volt a Guardian filmkritikusa, emellett tévés íróként, műsorvezetőként is elkezdett dolgozni, míg végül teljesen beszippantotta az új technológiák és a 21. századi média világa – aminek viszont a fonákságait is egyre inkább látta és láttatta.
Be Right Back
Brooker fejéből így pattant ki a Black Mirror ötlete, ami a modern technológia emberre és emberiségre gyakorolt hatásait dolgozná fel tanulságos – és nem egyszer meghökkentő, megbotránkoztató – történetekben, amiknek nagy részét maga Brooker írta, de néha azért mások is szóhoz jutottak.
A még 2011 decemberében bemutatott első évad első epizódja (The National Anthem) rögtön kimaxolta a fekete humort, a politikai inkorrektséget és a botrányfaktort: elrabolják a brit királyi család egyik hercegnőjét, és elengedéséért cserébe az emberrabló azt követeli a brit miniszterelnöktől, hogy, nos, tegyen magáévá egy disznót, méghozzá élő adásban.